Gyógynövénynek nevezzük mindazon növényeket, amelyeknek valamely részét az emberek – a bennük lévő hatóanyagok miatt – a hagyományok vagy az irodalmi adatok alapján gyógyászati célokra használtak vagy használnak. Hatóanyagaikkal jótékony élettani hatást fejtenek ki szervezetünkre, értékes hatóanyagaik és baktérium,- vírus,- gomba ölő tulajdonságaik révén gyógyászati, kozmetikai célra használhatunk.

GYÓGYNÖVÉNYEK HATÓANYAGAI:

• Alkaloidok: Általában bódító, fájdalomcsillapító, izgató és élénkítő hatásúak (vérehulló fecskefű, kender, mákgubó, nadragulya, őszi kikerics)elsősorban gyógyszeripari alapanyagként jelentősek
• Cserzőanyagok: Összehúzó hatású, fanyar ízűek, gyulladáscsökkentő (nyírfalevél, vadgesztenye,orbáncfű, málnalevél, orvosi zsálya)
• Glikozidok: Szívműködést szabályzó, izzasztó, vizelet hajtó, hashajtó hatású anyagok (piros gyűszűvirág, tavaszi hérics, gyöngyviráglevél)
• Illóolajok: Emésztést serkentő, gyulladást gátló, ízesítő hatásúak (ánizs, borsmenta, közönséges cickafark, édeskömény, fodormenta, kakukkfű, kamilla, koriander, zsálya)
• Keserű anyagok: Emésztést serkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő hatásúak (benedekfű, ezerjófű, fehér üröm, kálmosgyökér, tárnicsgyökér)
• Szaponinok: Nyálkaoldó, felszívódást elősegítő, köptető hatású anyagok (árvácska,kankalingyökér, százszorszép, körömvirág)
• Szénhidrátok: Növények fotoszintézise során keletkező szerves vegyületek. Ide tartoznak az édes anyag-, keményítő-, nyálka-, és pektin tartalmú növények. Gyulladást csökkentő az édesgyökér, orvosi ziliz, gyermekláncfű gyökere, lenmag, bodza, hársfa virág és az útifű. Keményítő tartalmú növények a búza, rizs, burgonya, kukorica. Nyákot tartalmaz például a birsalma magja, zselésítőanyagként, térfogatnövelőként, valamint stabilizálószerként alkalmazzák
• Flavonoidok: Gyógynövényekben lévő festékanyagok melyek a fák, virágok sokféle színét adják (klorofillok, karotinoidok, falavonok), gyulladáscsökkentő, baktériumölő, érfal erősítő (búzavirág, csalánlevél, körömvirág,fekete áfonya)

Gyógynövények ismeretének története

Ősi kultúrákban elsősorban ezekkel a növényekkel gyógyítottak, több ezer gyógynövényt ismertek, melyet a modern tudomány kutatásaival igazolt. Az ősember halászott, vadászott és gyűjtögetett. A gyűjtögetés során rengeteg növényt, magvat, bogyót, termést gyűjtött, számos tapasztalatot szerezett és rájött nem csak táplálék forrás de gyógyításra is felhasználhatja. A rómaiak termesztettek először gyógyászati célra növényeket, a kenőcsöket és gyógyszereket főleg fokhagymából, rozmaringból, édesköményből és más gyógynövényekből állították elő. Az egyiptomi Ebers-papirusz, ami i. e. 3500 körül keletkezett, több mint 800 különböző gyógymódot ír le és számos gyógynövényt említ meg.
Hippokratesz (Kr. e. 460-377) több mint 200 gyógynövényt írt le.
A középkorban a gyógyítás általában a szerzetesek és apácák irányításával a kolostorokban zajlott, a kolostorok kertjeiben gyógynövényeket termeltek és feljegyezéseket készítettek a növényekről.

A modern gyógynövénygyógyászat alapjait a svájci Paracelsus (1493-1541), orvos-gyógyszerész rakta le a középkorban, Ő volt az első akinek sikerült tinktúrát előállítania.
A füves- és javasasszonyok, akiket a népnyelv boszorkányoknak nevezett, olyan növényeket szedtek és gyűjtötték, melyeknek hatásait jól ismerték, és ezzel segítették az emberek gyógyítását.
Magyarországon az 1915-ben alapított Gyógynövény kísérleti Állomás kezdte meg, majd a Gyógynövénykutató Intézet és a Herbária Központ szervezte a vadontermő gyógynövények gyűjtését és termesztését.
Nagyanyáink még tudták, hogy megfázásra, fejfájásra, lázra, köhögésre, sérülésekre milyen természet adta gyógymódokhoz nyúljanak. Nekik megvoltak a jól bevált házi receptjeik például a kamilla, a borsmenta vagy a hársfa virágzata mind a mai napig elismertek. A családok féltve őrizték és adták át a tudást nemzedékeken át: gyógynövények ismerete, receptek, gyógymódok.
A természetes anyagokkal történő gyógyítást, kiszorították a törzskönyvezett gyógyszerek. Az utóbbi időben azonban ismét visszanyeri létjogosultságát a tudományos alapokra helyezett fitoterápia (gyógynövénygyógyászat), és egyre többen fordulnak a természet adta kincsek felé!

Gyógynövények felhasználása

A gyógyszeripar különféle eljárásokkal kivonja, (izolálja) a hatóanyagokat és azt tisztán, vagy más hatóanyag(ok)kal, vegyületekkel különböző gyógyszerformákban hozza forgalomba. Például a gyűszűvirág leveléből szívműködést szabályzó (digitális), az anyarozsból vérzéscsillapító, vérnyomáscsökkentő (ergotamin, ergotoxin, ergometrin), a métengfűből vérnyomáscsökkentő (vincamin), a nadragulyagyökérből görcsoldó, szemészeti célokat szolgáló (atropin), a macskagyökérből nyugtató (valerin), a mákgubóból fájdalomcsillapító (morfin), köhögéscsillapító (kodein) hatású anyagot állítanak elő. Élelmiszeripar, de ezen belül a likőrgyártás és az édesipar is nagyon sok gyógynövényt használ.
Kozmetikai ipar a szájvizek, illatszerek, hajszeszek, hajolajok, főleg az arcbőr jellegének megfelelő arcpakolásokhoz, illatos növényi fürdők és egyéb kozmetikai szerek készítéséhez használják. A bőriparban, a bőrök feldolgozásához (cserszömörce, füzényfű), a szűcsiparban (szappangyökér) használata szükséges. Dohányipar a dohány fermentálásakor, (somkorófű, szagosmüge) illatanyag javítására használják.

Gyógynövények gyűjtése

A legjobb gyógyhatást a frissen szedett gyógynövényekkel érhetjük el, de ügyelni kell arra, hogy a növényeket a megfelelő időben, helyen és módon gyűjtsük és szárítsuk. Gyökereket kora tavasszal vagy ősszel, Leveleket virágzás előtt és alatt, Termést a teljes érés idején, Virágokat a virágzás kezdetekor gyűjtsük.
Csak egészséges, tiszta, féregmentes növényeket gyűjtsünk. A gyűjtést lehetőleg napsütéses időben, a növény száraz állapotában (eső és harmat felszáradása után) végezzük.
Használjunk vesszőkosarat, papírdobozt, zacskót vagy hálót, de nem szabad műanyagot használni, mert a növény befülled és a szárítás közben megfeketedik.
Ne gyűjtsünk műtrágyázott szántóföldön, legelőn, szennyezett vizek partján, nagy forgalmú autópályák vagy utak, ipartelepek, illetve vasúti töltések környékén.

Szárítás
A gyógynövényeket szárítás előtt ne mossuk meg. Aprítsuk fel, tiszta kendőn vagy papíron terítsük szét, árnyékban, szellős, meleg helyen szárítsuk. (Például padláson)
A gyökerek, nedvdús termések, kérgek teljes kiszárításához még feldarabolt állapotban is mesterséges hőre van szükség. A hőmérséklet ilyenkor sem lehet 35 °C-nál magasabb.

Tárolás
Csak teljesen száraz növényeket tegyünk el télire. Tároláshoz zöld üvegeket, kartondobozokat, textilzsákokat használhatunk. Védjük a nedvességtől, a fénytől és fémekkel való érintkezéstől.