Mit nem adnék, ha csak egyetlen napra Velem lennél,
két karoddal átölelnél,
szemembe néznél, s csak annyit mondanék: Szeretlek!
Mit nem adnék, ha újra hallhatnám nevetésed,
hozzád bújnék, két karoddal átölelnél,
de Velem vagy: a szívemben és az emlékeimben.