A masszázs a legrégebbi gyógyeljárások közé tartozik, egy jó masszázs csodákra képes! Az egészség megőrzésében és a regenerációs folyamatokban jelentős szerepe van! Aki már megtapasztalhatta a masszázst, tudja milyen fantasztikusan feltölt, felpezsdít, oldja a stresszt, elősegíti a nyugodt alvást,
Aki még nem tapasztalta meg jótékony hatásait itt az ideje, hogy kipróbálja!
A rendszeresen végzett masszázs segít a bőr rugalmasságát, feszességét hosszú ideig megőrizni, késlelteti az öregedési folyamatokat, javítja az izmok tónusát. Alapvető a helyes technika használata a megfelelő mozdulatok, masszázskrém alkalmazása, mert helytelen technikával akár ellenkező hatást érhetünk el (például megnyújthatjuk a bőrt, amit természetesen senki sem szeretne!).
A masszázs általános élettani hatásai:
A masszázs hatása a bőrre és vérerekre:
A masszázs ellenjavallatai:
Masszázs történetéről röviden:
A francia massage szó, görög eredetű, massein (dörzsölni) szóból ered, s gyúrást jelent.
I.e. 4000-ben Indiában léteztek már fürdők, melyeknél masszázskezeléseket is alkalmaztak, egészségügyi és rituális célból. Illatos olajokkal dörzsölték be a testet, és utána megfürödtek a szentnek tartott Ganges folyó vizében. Simították, nyomkodták, gyúrták a test lágy részeit. Arcon kezdték, törzsön folytatták, s a végtagokkal fejezték be. Végtagokon a műveleteket a széli részek felé végezték, mintha ki akarták volna nyomni a gonoszt a testből. ( Thai masszázs) I.e. 3200-ben Hérodotosz idejében az egyiptomiak a betegségek és sebek gyógyítására is használták a masszázst. Fontosnak tartották a betegségek megelőzését is.
I.e. 2700-ban Kínában orvos papok végezték a masszázst, s kombinálták a szervezet aktív és passzív tornájával. Innét származik az akupresszúra (ujjnyomásos pont masszázs) tudománya is, mely az akupunktúra egyszerűsített változata. I.e. 460-370-ben Görög-római kultúrában, az orvosok a jó levegőt, helyes táplálkozást, testmozgást, gyógyfürdőt és a masszázst ajánlották gyógyterápiaként. Hippokratész ( ie. 460-377) az ókor legnagyobb orvosa, a krónikus betegeknek mozgást, gyógyfürdőt és masszázst javasolt. Ekkor még a mozgás, messze megelőzte fontosságban az egyéb kezeléseket.
A XVIII. századtól a masszázst, mint mechanikai úton végzett eljárás, mechanoterápia néven vált ismertté.
Pehr Henrik Ling (1776-1839) stockholmi svéd vívómester és tornatanár foglalkozott a torna és a masszázs rendszerezésével.
Ismertette a masszázs technikáját, hatását és javallatait („svédmasszázs”).
A XIX. században a német Mosengeil és a holland Metzger (1839-1901 aki Ling tanítvány volt) gyűjtötte a korábbi tapasztalati anyagot. 1867-ben adott ki könyvet a masszázsról, mely komoly összefoglaló munka volt.
Felvetették, hogy a masszázsnak a mechanikus hatásokon kívül reflexiós hatásai lehetnek.
Hoffa, Németországban Ling módszerét tovább fejlesztette. Ő vezette be a masszázs melletti ízületi mobilizációt. 1893-ban megírt „Masszázs kézikönyve” című munkájában összefoglalta a legújabb technikákat, benne az öt alapfogást, mely ma is meghatározó:
Finnországban is kialakult egy sajátos egyszerű regeneráló, frissítő, gyógyító módszer, a „finn-masszázs” a szauna-kultúrával együtt.
1890-ben William Murell, londoni klinikus vezette be a masszázs oktatását, az orvosi egyetemeken, klinikákon az orvosképzés része lett. Gustav Zander (1835-1920) mechanikus gépeket szerkesztett a masszázs és a torna céljaira.
A XX. sz. első évtizedeiben a klasszikus masszázs mellett a speciális masszázs fajták is kialakultak. Head 1898-ban felfedezte, hogy a belső szervek megbetegedéseinél a bőr bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki. Ezek a reflex zónák kapcsolatban vannak a belső szervekkel. Kirchberg 1926-os megjelenésű „Masszázs és gyógytorna” könyvében már a speciális masszázsfajták fejlesztésével foglalkozott. Bevezette a köztudatba a nyújtás fogalmát, s megállapította, hogy a masszázs nem csak az izmok tónusát befolyásolja, hanem hatással van a nyirokkeringésre is. Első alkalommal 1932-ben alkalmazták a nyirokelvezetés (lymphdrainage) masszázst, mely módszert, azóta is állandóan fejlesztik. Először Dr. Emil Vodder dán fizioterapeuta dolgozta ki. A nyirok szállítja el a szövetekből az anyagcsere végtermékeit, a nyirok az immunrendszer szempontjából nagy jelentőségű. Az ún. lymphdrainage serkenti a nyirokkeringést.